Budapesten született, 1907. június 8-án, Medárd napján.

Címfestő – mázoló – templomfestő apa hét gyermeke közül az egyik.

1907 – től hosszabb-rövidebb megszakitásokkal Losoncon él. Képességei folytán már iskolás korában „besegít”, s a negyedik polgári után már hivatalosan is tagja apja műhelyének. A szociáldemokrata iparos városszerte megbecsült műhelye hol jól jövedelmez, hol pedig alig. Igy az egész család hozzászokik az ingadozó életszinvonalhoz. Mindezt tetézi az átnyomorgott első világháború utáni hontalanság, mely részben az apa tanácsköztársasági szerepvállalásának, részben az első Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikájának következménye. Ezek a körülmények nehezitik a magában tehetséget érző fiatalember előmenetelét a művészi pályán. De legyűri őket. Megfeszitett erővel tanul, dolgozik és fest párhuzamosan. Néhány magánóra után Gyurkovits Ferenc ” Festőiskolájában ” türelmetlenül keresi saját útját, a mondanivalójának megfelelő stilust.

1933 – Martinban (Túrócszentmárton) és Prágában plakát-tervezést tanul. ” Pražské vzorkové veletrhy” és ”Noviny” c. Plakátjaira I. díjat kap. Venený Lajos tanár ebben az évben kezdi segíteni érvényesülését, kisebb vásárlásokkal is támogatva.

1934-1935 – Dolgozik, tanul, készül a pótolandó érettségi vizsgára, akadémiára szeretne beiratkozni. Reménytelen a helyzete, hontalansága keseríti. 1935-ben, 28 évesen látszólag feladja a harcot. Súlyosan megbetegszik. Munkái, írásai jelentős részét elégeti. De Reichenthal Ferenc és Brogyányi Kálmán személyében olyan barátokra lel, akik ösztönzik, biztatják, nem engedik visszavonulni.

1936 – Újra dolgozik.”Ingyen - leves”, ”Munka nélkül”, ”Mosónők”, ”Anyámnak konyha, nekem műterem”, ”Kártyázók”, ”Levágott fejű önarckép” stb. Műveit alkotja. Kiállításra készül, amelynek létrejöttéhez hozzájárult régi hű pártolójának élete egyetlen mecénásának közbenjárása. Prof. Venený Lajos magnemesitő első szárnybontogatásai óta követi figyelemmel az ifjú autodidakta fejlődését. Most is sikeresen irányitotta védence felé a ” Masaryk-Akadémia ” figyelmét.

1937 – Így valósult meg az első pozsonyi kiállítása a Masaryk Akadémia és a Magyar Tudományos és Művészeti Társaság rendezésésben. Kiállít Érsekújváron és Losoncon is. A kritika fölfigyel rá, a kiállítás sajtóvisszhangja is nagy és pozitiv volt. A közönség és a szakemberek örömmel üdvözölték az új, friss szint, a robbanékony, fiatal lendülettel teli egyéniséget, az őszinte festői vallomást.

1938 – Párizsba utazik, ahol a ” Julien Akadémiát ” látogatja, közben több nyugateurópai országba kirándul. Figyel és rajzol. Rajzaiból Theodor Fried-del közösen kiállitást rednez Párizsban. Ezeket a rajzokat később Pozsonyban mutatja be. Részt vesz Kassán a csehszlovák Jubiláris kiállításon ” Szegények Velencéje ”, ” Tavaszi szántás ” c. Alkotásaival. Az év végén el kell hagynia Franciaországot. Hontalan útlevelével a politikai helyzet alakulása miatt nem tartózkodhat ott tovább. Visszatér az újra Magyarországhoz csatolt Losoncra.

1939 – Kiállít a Szinyei Merse Pál Társaság ”Tavaszi Tárlatán” Budapesten, az Ernst Múzeumban (”Őszi párák”, ”Pozsonyi házak”, ”Bulgár-kert”, ”Édesanyám” és más munkákat). Elnyeri a Szinyei Merse Pál Társaság ”Kitüntető elismerését”.

1940 – Első akvarelljeit festi. ”Március” c. Olajfestménye a budapesti Fővárosi Képtárba kerül. Megbízására elkészíti az év ”Nemzeti Gyermekhét” plakátját.

1941 – Körülményei egyre súlyosbodnak. Nehezen illeszkedik az adott viszonyok közé. ” Emberek sorsok” c. Triptychonján dolgozik, és ” Változatok egy húrra” c. Tusrajz sorozatán. A ”Szépművészet” komolyan méltatja munkásságát.

1942 – Részt vesz a ”Nógrádi művészek” losonci kiállításán. A budapesti Szépművészeti Múzeum megvásárolja egyik ”Önarckép” tusrajzát. Kiállít a kolozsvári ” Nemzeti Kiállításon”. Anyagi körülményei kényszeritik, késztetik, hogy munkája mellett az ipolysági Mesejáték-gyár részére fajáték terveket készitsen.

1943 – A német megszállás az év március 19-én fölszámolja az iplysági Mesejáték-gyárat így visszatér Losoncra. Júniusban – bár hontalansága miatt ezideig nem volt katona – behivják tiszti-tanfolyamra Debrecenbe. Ott szeptember 15-én egy légitámadás következtében csaknem 10 órát tölt eltemetve egy négyemeletes ház romjai alatt, légnyomást kap. Októberben újra Losoncon van, novemberben mint ” jelenleg katonai szolgálatra alkalmatlant” leszerelik. Losoncon újabb légitámadásokat él át, idegbénulást kap.

1945 – 1946 – Fizikai állapota javul, rendbe jön. Első fametszet-sorozatát, az ”Ecce homo”-t késziti.

1947 – Az ”UBS” ( Umelecká beseda Slovenska – Szlovákiak művészeti társaság) tagjai sorába hivja. Vanený tanárnál Érsekújvárott a Nyitra partján festi ” Biblikus ” olajképeit és akvarelljeit.

1948 - ” Meditativ ” rajz-sorozatait késziti. Apátfalván és Lónyabányán dolgozik.

1949 – Az ”UBS” önálló kiállitáson mutatja be munkáit. Az egyesületek megszüntetésével a ” Sväz československých výtvarných umelcov ” (Csehszlovák Képzőművész Szövetség ) rendes tagja lesz, úgyszintén az UVR-nek ( Umelecká-Vedecká rada, Tudományos és Művészeti tanács).

1950 – 1954 – ben készülnek füleki gyár-képei és Gombán, a Csallóközben Venený-nél festi újabb műveit. Fametszet-sorozatait késziti Losoncon: ”A föld népe”, amely 24 lapból áll, I.dijat kap Pozsonyban.

1955 – 1956 – Az ” Emberek a hegyen” c. 12 nagyméretű lapból álló fametszetsorozatán kezd el dolgozni.

1957 – Befejezi az ” Emberek a hegyen” c. Fametszetsorozatot. Megvalósul ötvenedik életévének jubiláris kiállitása Pozsonyban, a ” Sväz slovenských výtvarných umelcov ” (Szlovák Képzőművész Szövetség) kiállito helyiségeiben.

1957 – 1959 – között alkotja ”Emberek vigyázzatok” c. 6 lapos fametszet-sorozatát. Az ”Emberek a hegyen” c. Fametszet-sorozatát kiállitják Carrarában.

1963-ban állami jubileumi dijat kap és megkapja a ” Cyprián Majernik” dijat Pozsonzban. Ebben az évben országos pályázaton az ”Ecce vita” 21 lapos fametszet-sorozatára I. dijat kap.

1967 – ben megkapja az érdemes művésze cimet. Ezekben az években munkáival, irásaival eljut a szintézisig, tiltakozva az ” embertelenedés ” ellen. Cselekedve és mondva: ” Modern csak az a gondolat, mű lehet, amely az összes értékeket megtartja, minden irányban, és azt gyarapitja. ”

1968 – ban meghal az édesanyja

1969 – ben házasságot köt Haltenberger Kingával.

1972. május 25. – Meghal Prágában

1955-től minden fontosabb bel- és külföldi kiállitáson, biennálén részt vesz. (Szovjetúnió, NDK, NSZK, Lengyelország, Svédország, Dánia, Finnország, Anglia, Svájc, Itália, Bagdad, Kuba, Peking, Lugano, Ljubljana, stb.

Munkái több bel- és külföldi múzeum, gyűjtemény birtokában vannak:

Pozsony: Szlovák Nemzeti Galéria

Prága: Nemzeti Galéria

Besztercebánya, Kassa, Bajmóc, Liptószentmiklós, Nyitra, Hodonin galériában

Leningrád: Ermitage

Stockholm: Királyi Akadémia

Bécs: Albertina

Berlin, Lipcse, München, Hamburg, Kuba múzeumaiban.